Múlt héten, csütörtökön találkoztam két – tulajdonképpen még most is – fiatal művésszel, akik azt hiszem rátaláltak a saját útjukra.
Egykori tanárnőm egy izgalmas irodalom órán azt a tanácsot adta nekünk, hogy könyvet olvasva, zenét hallgatva vagy éppen képeket nézve arra figyeljünk, hogy mi érint meg, mi az, ami megfog? Mert nekünk az a MŰ!
Nem tudom, nem is akarom elemezni Noémi képeit csak azt, tudom, hogy megfogott az a kín és szenvedés, ami nőalakjaiból úgy sugárzik, hogy közben érzem a szeretetéhséget, ami mögötte megbújik.
Amigó festményei látszólag mások, hisz alakjait kevésbé éles kontúrokkal és sötét, mélymeleg színekkel hozza elénk. De a téma megválasztásai mögött felsejlik a fájdalom az érdemtelen bántások miatti komor hangulata.
Azt gondolom, hogy ez a két művész nemcsak az egymásban rejlő hasonlóságra talált rá, de arra az EXIT-re is – a művészetükben – ahol a saját művészi nyelvezetükkel nemcsak nekünk okoznak maradandó élményeket, de remélhetően sok boldog pillanatot is átélnek.
EXIT
Amigó és Farkas Noémi kiállitása
LAKÁSGALÉRIA
Bp. XIII., Hollán Ernő u. 46. II. emelet/I.a. (21 kapucsengő)