Szobrok Sculptures

bronz és acél sorozat, 1996-1997, érettségi munka
bronze and iron sculpture series, 1996-1997, graduating work

Ezt a szobor sorozatot Torontóban a Central Technical School Felsőoktatási Képzőművészeti Szakkollégiumban készítettem a végző szakdolgozatomra. Összesen 4 darabból állt, mindegyikben szerepelt egy stilizált centrális figura, amelyeket elveszett viaszöntés során öntött bronz technikával készültek, a körülvevő struktúrák, pedig, nagyjából hegesztett acélból lettek alakítva. A következő volt az eredeti művészi nyilatkozatom a szoborsorozatomhoz 1997-ben:

Szobraim azzal az ambiguitásos térrel foglalkoznak, amelyet egy érzelem elfoglal az emberi pszichében. A struktúrák amelyek körülveszik a centrális figurákat igyekeznek újrateremteni ezt a belső teret azáltal, hogy olyan környezetet építenek a figura köré, amely vizuálisan manifesztálja egy adott érzelem vagy belső konfliktus személyre gyakorolt hatásait. Az egyszerű, letisztult lineáris és formai elemek használatával a struktúrák a tér jellemzésére, nem pedig a kitöltésére szolgálnak. Mindegyik szobrom egy egyszerű gondolattal indul, egy pszichológiai állapottal, amely részben a figura gesztusaiban mutatkozik meg. A tényleges szerkezetet/környezetet a mérnöki formai értékek és "törvények" vezérlik, ahol a derékszögek, az arányok, a vonalak, a formák, a perspektíva, az arányok és a tér egyszerűsége válik a pszichológiai alaptétel fizikai és ebből következően esztétikai megvalósulásaivá. A figurák önmagukban is emberi referenciaponttá válnak – egy sarkalatos ponttá, ahonnan az egész szerkezet kitágul a térbe.

Mindegyik installációban a figura tényleges fizikai jelenléte és szimbolikus értéke egyenlő a körülötte leírt térrel. A környező szerkezet nem pusztán "alapja" a figurának; a figura a szerkezettel együtt a szobor. Ez a gondolat az egész szobrászati munkám során következetes, ahol a szokásos visszafogott és fejletlen figuraalap alkalmazását az "alap" és a "szobor" közötti nagyon kiszámított harmónia váltja fel. Ez már nem "csak egy alap", hanem a szobor egészének része, ahol ha ezt az "alapot" eltávolítanák, a szobor hiányos lenne.

A figurák mind stilizált formájúak, széles, piramis alakú "lábakkal". Elsősorban formai célt szolgál ezeknek a lábaknak a formája, ahol az egyszerű, letisztult vonalak és a széles, hosszúkás forma esztétikus eszköz, amely egyrészt meghosszabbítja a figurákat, másrészt hozzájárul a környező szerkezet formalitásával való vizuális harmóniához. A figurák formája ugyanakkor szimbolikus célt is sejtet. A törékeny felsőtestek, amelyeket kiszélesített alapok támogatnak, azt a nehézséget sugallják, amellyel egy konfliktusban lévő lény nehezedik – az élet nehézségei és nehézségei tétovázásokkal és kételyekkel találkoztak. Ugyanakkor egy ilyen nehéz alap szilárdságot, és ebből következően kitartást sugall.

ENGLISH:
I created this sculpture series for my senior thesis at the Central Technical School in Toronto. It consisted of 4 pieces, each featuring a stylized central figure cast in bronze via lost wax process, with surrounding structures mostly formed from welded steel. The following was my original artistic statement for my sculpture series in 1997:

My sculptures deal with the ambiguous space that an emotion occupies inside the human psyche. The structures attempt to recreate this inner space by building an environment around the figure that visually manifests the effects of a specific emotion or personal conflict on a person. Through the use of simple, clean linear and formal elements, the structures serve to describe space, not to fill it. Each of my sculptures starts with a simple idea - a psychological state that is partially revealed in the gestures of the figure. The actual structure/environment is guided by formal values and "laws" of engineering, where the simplicity of right angles, ratios, lines, shapes, perspective, proportion, and space become the physical and, consequently, the aesthetic realizations of the basic psychological premise. The figures, themselves, become a human reference - a pivotal point from where the entire structure expands into space.

In each installation, the actual physical presence and symbolic value of the •figure is meant to be equal to that of the space described around it. The surrounding structure is not merely a "base" for the figure; the figure, together with the structure, is the sculpture. This idea is consistent throughout all of my sculptural work, where the usual employment of an understated and underdeveloped base for a figure is replaced with a very calcl:Jlated harmony between the "base" and the "sculpture". It is no longer "just a base" - it is part of the sculpture as a whole, where if that "base" were removed, the sculpture would be incomplete.

The figures are all stylized in form, with wide, pyramidal "legs". Primarily, the shape of these legs serves a formal purpose, where the simple, clean lines and wide, elongated shape are aesthetic devices that, for one, lengthen the figures and, secondly, contribute to a visual harmony with the formality of the surrounding structure. Simultaneously, a symbolic purpose is implied by the shape of the figures. Fragile upperbodies supported by widened bases suggest a heaviness that a conflicted being is emburdoned with.